1.5.1. Programvezető neve: Hentes Ildikó

1.5.2. Telefon: 36-20-263-3567

1.5.3. E-mail: hentes.ildiko@baptistasegely.hu

D.3.1.1. Életkori jellemzők: 14-40 évesek.

D.3.1.2. Földrajzi jellemzők: Országos.

D.3.4.1. Ténylegesen hány főt ért el 2019-ben? 25

D.3.4.2. Hány főt ér el egy átlagos évben? 25

Semmilyen formában nem jelenünk meg az iskolákban

• A programot végrehajtó szervezet által biztosított helyszín (pl. családsegítő szolgálat irodája, ellátóhely, sportklub stb.)

Nincs.

A családot, mint rendszert célzó prevenciós programunk bár a veszélyeztetettség előzetes vizsgálata nélkül valósul meg, de célcsoportokkal való kapcsolatfelvételkor, minden esetben a veszélyeztetett családokkal kapcsolatban álló intézmények kliens köréhez jutunk el. Célzott prevenciós programként azokat a családokat célozzuk meg, amelyeknél fenn áll a kockázata szerhasználathoz kapcsolódó problémák kialakulásának. Veszélyeztetett családnak tekintjük azokat, amelyeknél a család egy vagy több tagjának alkohol és/vagy szerhasználati problémája van, ahol a szülők között sok a konfliktus és az erőszak, ahol a kapcsolatok szegényesek, ahol valamilyen törés volt a családban (pl.: válás, halál), ahol komoly anyagi problémákkal küzdenek, a gyermek esetében felmerülnek problémák (pl. tanulás, iskolakerülés, szerfogyasztás, bűnelkövetés). Az átfogó, családközpontú prevenciós programok bizonyítottan hatásosak mind a legális, mind az illegális szerhasználat csökkentésében. A program célja, hogy megakadályozzák vagy korlátozzák a szerhasználatot, megváltoztassák a családon belüli kommunikációt illetve interakciót. Csökkenjenek a kockázati magatartások, a szerhasználati szándék.

Az első specifikus cél: A tréning célja a szülők tekintetében: •szeretet, empátia fejlesztése, érzések, érzelmek kifejezésének elősegítése •pozitív figyelem, dicséret, elvárások tekintetében a következetesség alkalmazásának fejlesztése •az elvárt viselkedési formák egyértelművé tételében fejlődés elérése •konfliktuskezelési technikák használatának, a rugalmasság, az együttműködési készség, a megbocsátás képességének fejlesztése •életkornak megfelelő büntetés alkalmazásának elsajátítása •segítségnyújtás a problémás szituációk felismerésében •elérni, hogy tisztában legyenek szülői tulajdonságaik pozitív és negatív oldalával •fejlődés elérése a szülők közötti egyetértés kialakításában a gyermeknevelésben, nevelési stílusban •fejlődés elérése abban, hogy tisztában legyenek gyermekeik iskolai teljesítményével, baráti kapcsolataival, házon kívüli időtöltésükkel •a családi élet strukturálásának fejlesztése •fejlődés elérése a szülői viták gyermekek felé történő tisztázásában.

Az első specifikus célhoz kapcsolódó koncepció: A családi rendszer diszfunkcionális működése esetén a gyermeknek megmerevedett és célszerűtlen viselkedési mintákat közvetít, megpróbálja lezárni határait a külső környezet hatásai elől, belső egyensúlya pedig nagyon instabil. • A szülői attitűd gyermekekre gyakorolt hatása (Ranschburg, 1993), a meleg-hideg és az engedékeny-korlátozó dimenziók mentén elemzi a szülői nevelési stílust. • A szülők gyermekek felé irányuló attitűdjén, és az alábbiakban felsoroltakon kívül az egymás iránti érzelmeik is nagyban befolyásolják a család működését, érzelmi viszonyait: • a családi kommunikáció zavarai • érzelmi biztonság-bizonytalanság • rejtett érzelmi elhanyagolás jelensége (Bowlby, Mérei, 1984; György, 1965) • kettős kötés, játszmák (Berne, 2000) jelensége.

A második specifikus cél: A tréning célja a gyermekek tekintetében: •érzelmi képesség fejlesztése (empátia, saját és mások érzelmeinek felismerése, kifejezése, visszajelzések elfogadása) •fejlődés elérése a jövőre vonatkozó elképzelések megfogalmazásában (életük értékei, jövőbeli lehetőségeik, álmok, célok kitűzése) •fejlődés elérése az öröm és jutalmazás átélésének elhalasztásában (prokrasztináció) •önértékelés (saját képességeik megismerése, erősségek-gyengeségek, negatív kritikák kezelése) fejlesztése •problémamegoldó képesség (döntéshozatal, lehetőségek mérlegelése) fejlesztése •elérni, hogy törődjenek testi-lelki egészségükkel •közösségi kapcsolatok megerősítése (tisztelni az idősebbeket, elfogadni az individuális temperamentumbeli, kulturális és etnikai különbségeket) •a másik fél felé irányuló aktív figyelem képességének fejlesztése, a segítségkérés módozatainak elsajátítása • kortárshatások kezelése (hatékonyan ellenálljanak a kortársnyomásnak, elvárásoknak).

A második specifikus célhoz kapcsolódó koncepció: A kamaszkorral felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában középkorú szüleik vannak - a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit. A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, és közben távolodik szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság. A serdülő ekkor megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni. A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön.

Össz. óraszám: 14

Óra hossza: 60 perc

Időintervallum: 5 hét

Hány alkalom: 9

Hány személy tartja: 2

Az első specifikus célhoz kapcsolódó módszerek: A csoportos alkalmakon elsősorban a szociálterápiás szerepjáték módszerét alkalmazzuk. A módszer játékformákat kínál önmagunk és mások észlelésének (észlelésközpontú játékok), a csoportbeli szociális viselkedés, valamint az aktuális problémák észrevételének, strukturálásának és megoldási stratégiáinak javítására (csoportcentrikus és problémacentrikus játékok). Az SzTSzJ előnyben részesíti a kliensek egészséges énrészeire való építést, ezek önsegítő és öngyógyító erőit óhajtja mozgósítani. Mivel túlnyomórészt képek és szimbólumok segítségével dolgozik, a kliensek hamar letesznek az elhárító mechanizmusok használatáról. Az érzékelésen, észlelésen alapuló játékok az önészlelést és mások észlelését szolgálják; az egyéni élettörténet tudatosult és elfeledett mozzanataival, a bűntudattal és az egzisztenciális válságokkal foglalkoznak. Ezekre a játékokra jellemző a bizonyos tárgyakhoz vagy képekhez kapcsolódó élményekkel és érzésekkel való szembesülés, a másokba (helyzetükbe, személyükbe) való beleérzés, valamint a szimbólumok meghatározott használata. A csoportcentrikus játékok csoportbéli élményeket elevenítenek föl, illetve tesznek lehetővé. Visszatükrözik a csoport szerkezetét és a csoportfolyamatot, vagy a csoportban kialakuló kapcsolatok sajátosságaival, illetve a más csoportokhoz való viszony jellegzetességeivel foglalkoznak. Céljuk a szocializációs hiányok pótlása, a beállítódások megváltoztatása, a döntésképesség és a konfliktustűrés fokozása. A problémacentrikus játékok egy problematikus vagy zavarba ejtő (frusztráló) helyzet élmény- vagy cselekvési vonatkozásaival foglalkoznak. A probléma elemzésére, a cselekvési változatok kimunkálására, feldolgozására szolgálnak. Az SzTSzJ meghatározott játékszabályokat követ, amelyek segítik a klienst, hogy tudjon saját magán segíteni. A játékszabályok a csoportvezetőre és a csoport tagjaira egyaránt kötelezőek.

A második specifikus célhoz kapcsolódó módszerek: A csoportos alkalmakon elsősorban a szociálterápiás szerepjáték módszerét alkalmazzuk. A módszer játékformákat kínál önmagunk és mások észlelésének (észlelésközpontú játékok), a csoportbeli szociális viselkedés, valamint az aktuális problémák észrevételének, strukturálásának és megoldási stratégiáinak javítására (csoportcentrikus és problémacentrikus játékok). Az SzTSzJ előnyben részesíti a kliensek egészséges énrészeire való építést, ezek önsegítő és öngyógyító erőit óhajtja mozgósítani. Mivel túlnyomórészt képek és szimbólumok segítségével dolgozik, a kliensek hamar letesznek az elhárító mechanizmusok használatáról. Az érzékelésen, észlelésen alapuló játékok az önészlelést és mások észlelését szolgálják; az egyéni élettörténet tudatosult és elfeledett mozzanataival, a bűntudattal és az egzisztenciális válságokkal foglalkoznak. Ezekre a játékokra jellemző a bizonyos tárgyakhoz vagy képekhez kapcsolódó élményekkel és érzésekkel való szembesülés, a másokba (helyzetükbe, személyükbe) való beleérzés, valamint a szimbólumok meghatározott használata. A csoportcentrikus játékok csoportbéli élményeket elevenítenek föl, illetve tesznek lehetővé. Visszatükrözik a csoport szerkezetét és a csoportfolyamatot, vagy a csoportban kialakuló kapcsolatok sajátosságaival, illetve a más csoportokhoz való viszony jellegzetességeivel foglalkoznak. Céljuk a szocializációs hiányok pótlása, a beállítódások megváltoztatása, a döntésképesség és a konfliktustűrés fokozása. A problémacentrikus játékok egy problematikus vagy zavarba ejtő (frusztráló) helyzet élmény- vagy cselekvési vonatkozásaival foglalkoznak. A probléma elemzésére, a cselekvési változatok kimunkálására, feldolgozására szolgálnak. Az SzTSzJ meghatározott játékszabályokat követ, amelyek segítik a klienst, hogy tudjon saját magán segíteni. A játékszabályok a csoportvezetőre és a csoport tagjaira egyaránt kötelezőek.

Főállásban: 1

Részállásban: 1